Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGY KIS BESZÉLGETÉS EGY „ÜVEG”, IDEGEN LÉNNYEL

2020.02.15

Pável Márta

SOROZAT Találkoztam ufókkal…

 2020.02.15.

EGY KIS BESZÉLGETÉS EGY „ÜVEG”, IDEGEN LÉNNYEL

 Az  alábbi csoportosításban nem mondom meg, hogy a történet igaz vagy hamis esemény. Fantáziálás vagy csak egyszerűen agyalgás, mese stb. De e sorok között van az igazság.

A történeteket mindig úgy közvetítem, hogy elsőszám első személyben mondom el a „találkozást”.

Igaz vagy nem igaz, döntsék el maguk…

ÜVEGLÉNNYEL beszélgetés

Először is tisztázzuk; kik, milyenek az üveglények? Szabad szemmel nem láthatóak, de „harmadik” belső szemmel igen.  Kicsit hasonlítanak – aki anno látta a Toyota Yaris reklámot, abban, amikor beszálltak a hosszú lények –, gyakorlatilag úgy néznek ki. Számomra megdöbbentő is volt, hogy honnan tudják azt, hogy ilyen lények vannak, mert nem nagyon hiszem, hogy csak úgy ráhibáztak.  Ők – ha kifejlett nagyságúak – olyan 2-2,20 m magasak és világosszürkés csontozatúak, viszont a rajta lévő idézőjelben „hús” az nem hús, hanem egy mozgó, vibráló, világoskékes erőtér. Ezek az üveglények vékonyak, semmi plusz nincs rajtuk. Valamennyire – homályosan – akár át is lehet látni rajtuk. Viszont a csontjaik nyomását jól lehet érezni a mi 3. dimenziónkban is.

Magam nagyon ravasz módon találkoztam velük, de ezt most nem mondom el, majd egyszer legközelebb…

Különböző jelekből éreztem, hogy megint kapcsolatba akarnak lépni és meg szerettem volna tudni, most mi az oka? Ők barátságosan annyit mondtak, hogy már egy ideje nem beszélgettünk.

BESZÉLGETÉS VELÜK.

Kérdeztem tőlük:

  • Nem értem, miért vagyok kijelölt, hogy velem beszélgessetek?
  • Te nyitott vagy, észlelsz minket, szeretsz minket, szórakoztató is vagy.

Meglepődtem, mi az, amit szórakoztatónak vesznek, Ők képekkel mutatták, te nagyon más vagy. Sok ember a fejét lehorgasztottan, depressziósan – hófehér arcuk gyomorbántalmaktól összeszorultan – él. Ilyen lénnyel nem tudunk mit kezdeni, ahhoz vidámnak, felfelé tekintőnek, nyitottnak és megfelelő szellemi és spirituális intelligenciával rendelkezőnek kell lenni ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsünk. Ez számomra hízelkedő, de mégis meglepő volt. Kérdeztem:

- Hány ilyen lénnyel lehet számolni – akivel most a földön –, ilyen kapcsolatotok van?

- Pár százzal. De körülötted is vannak páran, főleg akiket te segítettél hozzánk, meg a világ más tájain is vannak. De az emberek nagyon zártak, nem tudunk velünk igazából semmit tenni.

- Miért, mire vagytok kíváncsiak?

- Ti is egy kultúra vagytok, egy fajta teremtettségből belementetek ebbe a formába. Mi is ebbe, s ezek azok, amik összeérnek. Azokat meg, amiket már mi összekötöttük veletek, inkább úgy érezzük, ha baj van, nektek adunk segítséget.

- Miért vagyunk Nektek mi érdekesek?

- Ismétlem, nem mindannyian vagytok azok, csak azok közül páran, akik nem leépülő ágban vannak.

  • Az emberiség egésze is érdekel Titeket?
  • Nagyon is, mert nagyon sokrétegű lények vagytok, és az nekünk egy plusz, mert sok civilizációt ismerünk, de emocionálisan jobban kiürültek, mint ti vagytok. Nektek van egyfajta fájdalmas sokféleségetek is. Meg egyrészének erősen önpusztító hajlama. Ez így együtt nagyon is elgondolkoztató számunkra és tanulságos is.
  • Ezzel tudsz valamit kezdeni?
  • Igazából nem nagyon, de ami nekünk tetszik az az, hogy egy olyan fajta – mármint a jobbak…– életvitelt produkálnak, ami nekünk mesés, hogy ilyen is lehetne.
  • Nem mondhatnál valamit, hogy jobban megértsem?
  • Jó. Amikor kimész a mezőre, széttárod a karodat, szívod be a fényt, mert neked ez fontos és tudod, mit teszel. Vagy odamész egy virághoz, megsimogatod, beszagolsz, még a szirmait is szeretettel és gyönyörködve simogatod. Ez számomra megdöbbentő, mert nekünk erre se időnk, se gondolatunk nem lenne, hogy virágokat simogassuk, mi erőt építünk be...
  • Értem.
  • Ez valami olyan, mint amikor ti szeretitek a delfineket, mert mások, de értelmesek, és szeretnétek igazából megfejteni, hogy működnek. Meg valami kapcsolatot fenntartani velük, ami némileg létre is jön. De nektek alkalmazkodni kell az ő világukhoz, mi nagyon így vagyunk Veletek. Nekünk is alkalmazkodni kell a ti másságotokhoz, de nektek is a miénkhez. Ez nálad elég jól működik és igaz, hogy először, mikor jelentkeztünk, frászt kaptál J /ez igaz!/, de aztán már minden oké lett és látom, hogy örülsz annak, hogyha jövünk.
  • Jól látod, igen, örülök neki, valahogy már beépültetek az életembe. Különösen szeretem, amikor a kocsiban velünk vagytok, mert azt humorosnak érzem, hogy szerettek autózni és ott lenni velem, még ha egyedül vagyok is, ez egy jó érzés.
  •  Van-e olyan tervetek, mikor feditek fel magatokat nyíltabban a többi ember előtt is?
  • Nem tesszük, nincs értelme, ez így ahogy van jó, aki alkalmassá teszi magát, az elől nem zárkózunk el, de nem vagyunk mindenki felé befogadók.
  • Utolsó kérdésem, nekem segítettetek sokszor a gyógyulásban is, ez miért fontos? Hogyan és miért érzitek, hogy segíteni kell?
  • Ha van nekünk egy olyan lény, aki már megért minket, kommunikálunk, akkor ő már kiválaszttatta magát a többiből. Ha nem ütközik a végső élettervbe, és ha tudunk segíteni, akkor tesszük, ne szenvedjen.
  • Kedvesek vagytok, köszönöm. a viszontlátásra!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tetszik

(Sas, 2020.02.15 23:01)

Köszönöm, nagyon jó cikk!

Cikk

(Rizi, 2020.02.15 17:57)

Nagyon tetszik! Köszönöm!

Érdekes

(Marci, 2020.02.15 13:39)

Ez nagyon tetszik, érdekes és elgondoloztató. Köszi!