Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pável Márta ISZONYÚAN KESKENY SÁVBAN LÁTUNK, s így minden mást letagadnak…

2020.01.11

Pável Márta

ISZONYÚAN KESKENY SÁVBAN LÁTUNK, s így minden mást letagadnak…

Megdöbbent a kockaság a tudományos világban, s a félig műveltek között is, mivel többnyire kijelentik: mindenkivel baj van, úgymond patológiás, aki mást is mert látni, mint az emberiség zöme a 400-700 nm között.

A szemünkkel látottakon túl, sok mindent is láthatnánk, s ez nem fantasztikum, ha nem az ellenkezőjére nevelnének. Pl. a macska többször meggyőzött arról, hogy mást is lát, még ha meg is rémültem. De az is előfordult, hogy a kutyánk, aki ismerős bemenőknek mindig pacsit ad, egyszer látom, feszülten figyel az út felé, majd a nekem láthatatlannak pacsit adott. Hát kissé elképedtem, főleg azon is, hogy láthatóan kedvelte a nekem láthatatlant. Igen, el kell fogadni - függetlenül attól, hogy az okoskák mit mondanak -, hogy a mi látható sávunkon kívül, ebben a dimenzióban is (nem beszélve a többiről) bármi lehet, amiről fogalmunk sincs.

Mélyen elgondolkodtató az az alázatlanság, amit ma a tudományos világ művel. Nem lehet azt tagadni, ami a mi szemünk korlátoltsága miatt nem észlelhető, s ami, ha nem látom is, attól még bőven lehet egy sokkal nagyobb, bonyolultabb, élőbb világ is, itt a Földünkön is akár!! Az alábbi ábra magáért beszél!

nm-abra.jpg 

http://magasztos.hu/tananyag/grafika/szinrendszerek.htm

A mi dimenzióinkban – amit, ha minden sávban láthatnánk, de nem így van… - miért ne élhetne velünk együtt más lények sokasága is. Részemről csak az a kérdés, hogy tudnak-e rólunk, s mennyit, zavarjuk-e őket, vagy eltűrnek minket, netalán tán kapcsolatban vannak velünk. A mi emberi szemünk a visszaverődő hullámokra állt rá, s azokat érzékeli fény formában. De mi van, ha ebben a hosszú sávokban vannak olyanok is – többek közt -, akik radarral kommunikálnak. Lásd a delfineket, meg van pár ilyen állat, az ő világuk az érzékelés egy részében szerintem átmenet a miénk s a láthatatlanok között. [1] Azt pontosan nem tudjuk – de ha figyelünk, megérthetünk valamicskét ebből is… -, hogy működik, és mi van. Az szinte bizonyos, hogy nagyon sokféleképpen látunk emberre lebontva is, ami igen sok tényezős. Pl. milyen az agya annak, aki a képet képezi, mihez köti, mennyire érzékeny a szem, mennyire látja a színeket, mennyire kombinatív, milyen a társadalmi közeg, vagy milyen az a szimbólumrendszer, amiben él. Nagyon sokféleképpen változhat ki, mit lát, és milyen következményeket von le. S akkor még arról nem is beszéltem, aki tudatosan ki tudja iktatni a fizikai szemét, és helyette finomabb hangolásra megy át.[2]

Visszatérve, itt, a Földünkön velünk együtt létező lényekről nincs semmi konkrét tudomásunk, csak azok által, akik kapcsolatban vannak velük - akik jelenleg többnyire még az abnormális kategóriába vannak sorolva - de nem baj, ez sem az ő bajuk… -, mert el mertek menni a megszokottól távoli tartományokba is. Azt vélem, hogy csak többségükben láthatnak minket - mert ott sem homogén a tudati kapacitás, ahogyan az embereknél sem.  Sőt azt is tudhatják, hogy mi nem látjuk őket, próbálhatnak jeleket adni, akár humorral is pl. eltüntetnek valamit, majd napok múlva visszaadják, vagy hozzánk érnek, amit mi fuvallatnak veszünk. Sokféle mód lehet, amivel fel akarhatják magukra hívni a figyelmet. S ezek a lények valóban idegenek, mert nem ismeri fel az ember őket, de nem földönkívüliek, mert mindig is itt voltak, és lesznek is. Tudok ilyen lényekről, akiket „ismerek”, azok kb. 80 cm magasak, tiszta fehér minden, olyan márványszerű, nagyon öregek, és kis klasszikus stílusú kastélyfélékben élnek. Láthatóan nem szeretnek minket, csak eltűrnek. Az viszont igaz, hogy tiszteletben tartják az akaratunkat, tehát ha az ember elküldi őket, vagy segítséget kér, az mind a két esetben működik, de nem kényszerítenek minket gyakorlatilag semmire. Lehet, hogy a Földet rongáló természetünk őket éppen úgy érinti, ha nem jobban, mint minket.

Azon sem kell meglepődni, ha a NASA űrhajósai pl. anyagszerű lényeket láttak az űrben, akik pár perc múlva eltűntek. Lehet ez sokak szemében a mese kategória, de nem tenném, mert nem minden lénynek kell levegő, sem stabil hőmérséklet, s akkor miért ne lehetnének?  Vélem, ezeket is akkor láthatják, ha ők ezt akarják.  Nem kell őket földönkívüli lényeknek venni, mert csak számunkra láthatatlanok, ettől sem kell félni, mert eddig is így éltünk, és ezután is így fogunk.  

A BESZŰKÜLT LÁTÁSUNK ELLENSZERE?

MEDITÁCIÓ, ELMÉLKEDÉS, KONTEMPLÁCIÓ, KINEK HOGYAN TETSZIK, MINEK NEVEZI. A világ különböző részein pl. a sámánok ezt hallucinogén anyagokkal oldják meg, csak úgy „veszik észre” a szemnek láthatatlan dolgokat. Szerintem ez így nem annyira irányítható dolog, mint amikor tudatosan, mindenféle bódítás nélkül uralkodunk a testünkön, lecsillapítjuk, hogy ne zavarjon. Ehhez lelki fejlettség, önuralom kell, és nem hallucinogén szerek. Az ember spirituális lény, Istenre irányított, mindig is keresgélt, mert legbelül tudja, hogy nem csak ennyi a világ. Igényli, hogy az általa valami módon sejtett, finoman érzékelt, de nem látható valóságot is megismerje. Az emberi társadalom milyenségén sokat változtatna, élhetőbbé tenné a bolygónkat is, ha errefelé terelődne a figyelem, az igény, az erkölcs stb., és akkor a hozzáállásunk, az egymáshoz való viszonyunk is más alapokon nyugodna.   Ez sajnos a mai napig nem történik meg, s ahogy elnézem az uralkodó „elit” réteget, nem is fog.

Azokba a világokba, amelyek szemünknek láthatatlanok, így át lehet menni. Jelenleg ez a legkézenfekvőbb módszer, a meditáció, amikor az érzékszerveinket kikapcsoljuk, kiüresítjük magunkat, és vevők leszünk a további kínálatra, ami nem ennyire anyagi, ami teljesen más. S kikapcsoljuk a fantáziánkat is, azt láthatjuk, amit velünk közölni akarnak. Ez a módszer (magunk és a módszer finomítása) az eszköz, valamint isteni vonzás / szeretet kérdése, hogy meddig lehet eljutni, mert ez „küszöbölve”/grádicsolva van.  Ez nem a különböző kókler lapoknak a gúnyolódási témája, hanem ezek nagyon valóságos dolgok, és az jó lenne, ha elgondolkodnának az emberek, de sajnos ezt pillanatnyilag nem teszik.  

Azon is elgondolkozhatunk, mi okból látunk csak ennyit, miért pont erre a szűk tartományra álltunk rá? Nekem a legalapvetőbb válasz, hogy mi, akik ezen gondolkodunk, ebben vagyunk, de ha körül nézünk jobbra is, balra is minden tele van élettel, ők meg így alakultak ki. Alaposan ki van használva a teremtett világ, mindenütt a lehetőségeknek megfelelően alakult ki, rendezkedett be a Föld élőlényeinek a látószerve és a többi érzékszerve is. 

LÁTNOK/ LÁTÓ EMBER…

Ma ez is gúny tárgya a primitívebbeknél, s ezekből jó sok van sajnos. Kérdés: ki a látnok?  Nem tartom másnak, mint egy finomabb érzékeléssel bíró embernek, aki nagyon normális, ebbe a képességbe nem bolondul bele, nem lesz szkizoid, hanem pontosan tudja mikor, hol van, mit lát, mit közvetít. Szerintem ezeket az embereket mély tisztelet kellene, hogy övezze, hallgatni kell rájuk /józan szűrés, kivizsgálás után, mert vannak csalók, meg valódi elmeháborodottak is/, ahogyan ez a primitívnek titulált társadalmakban van, mert ők még nem lettek elbutítva a nagy okos hitetlenkedőktől, meg az önmaguktól eltelt, pár zárt tudatú akadémikustól sem.

A látnokot nem érdekli, mit szólnak hozzá, ő biztos a dolgában, s tudja, a többi mit nem tud. Így nem is vár el tőlük mást, mint amit tesznek…! Ő megpróbálja maximálisan kihasználni a belső adottságait.  A jó látnok - ahogy a jó pap is - holtig tanul, fejlődik, egyre csak finomítja magát…!  Azt gondolom, hogy az ember nagyon sokáig vihető, szubtilizálható. Idővel nem csak egy sávot láthat, hanem sokkal többet, és helyezheti magát egyre finomabb megismerésbe, egyre messzebbre, igaz ott már tér, idő nem létezik. Ezek ma már megvalósítható valóságok - ez az életünk -, tehát ez már nem fantasztikum, ahogy a többségnek még sajnos az.   

Talán ebben a szellemben kéne lenni, akkor sem kábítószer, sem más rászokások, pótcselekvések nem lennének. Ehhez szükség lenne autentikus, jó spirituális vezetőkre, jó tanítókra.   

Mindenkinek el kéne gondolkozni azon is, hogy nem szabadna lezártnak tekinteni a rendszerünket, mert ez bajok forrása.

 

[1] Sokszor eszembe jut, nem lehet-e, hogy azért kell egyre nagyobb dioptria látásomhoz, mert másként kell már látnom?

[2] Nem azért, de ha logikusan gondolkozik valaki, előbb –utóbb rájön a leírt igazságaimra is…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cikk

(Sas, 2020.01.13 09:54)

Nagyon tetszik, köszönöm!

Köszönjük, valóban alázat kell

(Marci, 2020.01.11 12:49)

Nagyon-nagyon keskeny sávot látunk, és hogy Mártát idézzem (nem ebből a cikkből), a nagy elefántot egy kulcslyukon keresztül nézzük, és csak egy apró pontját látjuk az egésznek :)
(ezt a lélek hallhatatlansága kapcsán tanultuk, hogy a földi élet csak egy apró lyuk, és nem mindenki látja, honnan jön és hová megy, mégis sokan milyen alázatlanul okoskodnak olyan dolgokról, amikről gőzük sincs)

Re: Köszönjük, valóban alázat kell

(márta, 2020.01.11 16:27)

Így van, ahogyan írod!